Ízbolygó

…mert nem illett a menübe, de le kell, hogy írjam, hogy máskor meglegyen.

Három recept, amit három blogger kolléganőnél találtam és kettőt csináltam belőle. De együtt (de külön is) nagyon finomak!

Az első, kenyérsütő Millie, a Pákosztos Macska blogjának írójának receptje a Pain a l’Ancienne, amit megsütöttem a hét végén, miután Kicsi Vú és Gabojsza felnhívták a figyelmem rá a receptre. Szóval, el kell, hogy mondjam, igazán remek recept, meg olyan ráérősen készül, hogy az ember mindig el is felejt vele foglalkozni.

Nálam így készült: szombat de. tésztát összeállítottam, majd betettem a hűtőbe. Éjfél körül kivettem és hagytam reggelig, hogy keljen. Reggel 9 körül álltam neki a kenyérkék kialakítsának, sütésének, így még volt egy kis plusz ideje is kelni, míg a sütő bemelegedett irdatlan melegre.
hozzávalók:
76,4 dkg liszt (én 00ás Barillát használtam)
16 g só
5,5 g instant élesztő
550 g jeges víz

Millie leírása alapján haladtam. Elővettem egy kancsót, beleöntöttem két nagy pohár vizet és 12 jégkockát. Összeöntöm a hozzávalókat és géppel jól kidolgozom. A leírásban az állt: “A tészta akkor jó, ha az edény falától elvált, de az aljára még odatapad. Ha nem így van, liszttel, vízzel korigáljunk a helyes irányba.” No, én ezt az állapotát nem tudtam meg-/felfogni, úgyhogy dagasztottam géppel 8-10 percig, akkor gondoltam, most már tuti jó. Egy vízbe mártott kanállal átkanalaztam egy kiolajozott kelesztőtálba, és a tetejét is lekentem olajjal. Fedjük le, és tegyük azonnal a hűtőbe.
12 órát pihent a hűtőben, amikor is eszembe jutott a lefekvéshez készülődve, hogy elő kellene vennem, hogy magához térjen reggelre. A kelesztőtál tetejét lepattintottam róla (de a tetején hagytam), aztán lefeküdtem aludni. Másnap reggel belenéztem és addigra már szinte lenyomta a fedőt a tészta. Jól meglisztezett deszkára borítottam, majd ráöntöttem a tésztát. A tészta rugalmas, de kissé laza volt. A tetejé is jól megliszteztem. Késsel csíkokat vágtam belőle, a csíkokat sütőpapírral bélelt, durumlisszttel megszórt sütőlemezre tettem, hagytam hogy keljen még, meg eléggé megviselte ez a művelet. A sütőt bekapcsoltam 250 fokra légkeverésel, majd az alsó sütőlemezre egy meleg vízzel félig teli tepsit helyeztem. A felső rácsra tettem a kenyereket és amikor betettem, légkeverésről visszaállítottam alsó-felső módra. 20 perc alatt valóban elkészültek! Kicsit hagytuk őket hűlni, aztán befaltuk mind:-)))

A másik, Mamma zöldborsos, konyakos eperlekvárja, amit kereszteztem Cserke sütési módszerével.

Némiképpen belenyúltam a receptbe, mivel az ötlet hirtelen jött egy délután a zöldségesnél a sorban állva. Éppen azon morfondíroztam, hogy na idén aztán jól lecsúsztam az eperszezonról…a fagyasztóba került, mondjuk és degeszre is ettük vele magunkat, de lekvár egy szál sem készült. Mondjuk nem vagyunk nagy lekvárfaló csapat:-) Addig-meddig gondolkoztam, hogy végül megvettem egy rekesznyit (6 kg) és még alkudtam is belőle (ez nálam nagy dolog, mivel cikinek érzem), mivel az alsók már elég gyöszösek voltak. Pöttyel és a zsákmánnyal hazafelé vettük az irányt, míg a kocsi belsejét ellepték a muslincák. Engem ez annyire nem zavart a vezetésben, de a mögöttem ülő kétéves, hangos “Ana! Bodál! Letapsoltam.” kiabálással volt hazáig.:-)

Hazaérve előkészítettem az epreket (mosás, csumázás), majd egy tepsibe öntöttem 4,5 kg-t, szórtam rá 7 ek barna cukrot, egy kevés 2-2 tk-nyi rózsa-és zöldborsot összetörve, öntöttem rá sherryt úgy 2 dl-t és 180 fokon 1,5 órát sütögettem. Akkor leöntöttem a levét és azt egy vaslábasban jó felére beforraltam. Tettem hozzá még 3 zselatinlapot, hogy az eredmény tökéletesen zselés legyen.
Legközelebb, ha előrelátó leszek és veszek zselírozó cukrot, a Mamma féle receptet kipróbálom, mivel az 5 perc alatt elkészül.
Vízben kiforralt üvegekbe töltögettem, majd fejre állítottam egy fél órára.

Köszönöm Millinek, Mammának és Cserkének a recepteket:-)