Itt van már az Új Esztendő!
Újra itt! Nem állítom, hogy frissen-fitten-kipihenten, de itt vagyok. Nincsenek fogadalmak, nincsenek visszatekintések, előre nézek és jöjjön, aminek jönnie kell! 2011 welcome!
Füllyukasztás szeretetből
De egy rövid búcsú 2010-től. Szerettem ezt az évet. Sok minden elrendeződött, ami még nem, az is el fog. Azonban ami a legfontosabb: Pöttyöm jól van! Művészi tornázik, úszik és mindkettőt imádja. A kisöccsét Minit nemkülönben. Ennél többet nem is kívánhattam volna. Karácsonyi ajándéknak abszolút megtette! Köszönöm!
Idén nagyon sok emberrel találkoztam, nagyon sok embert megismertem, megszerettem. Barátságok köttettek, fontos kapcsolatok jöttek létre. Ezen kapcsolatok mindegyike önmagában egyedi és tökéletes, általuk sokat tanulhattam magamról, a lehetőségeimről, a korlátaimról, a világról. Nem sorolom fel őket, hisz úgyis tudják, mit tudják?! Érzik, hogy kikre is gondolok!
Ami a menüket illeti: igen nagy, szinte 100%ban megvalósultak. Ami azért is örvendetes, mert a “nagy piros karácsonyi fíling” idén éppen csak meglegyintett. Viszont az elmúlt évben egy dolgot igen komolyan magamévá tettem: semmi para és semmi faxni. A konyhában különöképpen sem. Ennek fényében, éjszakázásoktól mentesen bonyolítottam a főzés-sütést. A highlightok: a 24-i menü am Block, a libamájterrine és iszonyat jó lett a libalevesből készített rillette is. Egy dolog nem készült el: a szarvasgerinc. Benyelte a fagyasztó, úgyhogy előbb-utóbb neki is eljön az ideje.
És Nektek is hoztam egy kis útravalót az Új Esztendőre! Amolyan kis lélekmelegítő. Az ovisok csukott szemmel szavaltak, mert ez bizony egy ima. Amolyan JÓSÁG-IMA. Fogadjátok szeretettel, töltekezzetek belőle az Új Évben!
De jó lenne, de jó lenne,
Ha az öröm útra kelne
És eljutna mindenhova,
Ahol nem járt eddig soha.
De jó volna, de jó volna,
Ha a jónak szárnya volna,
Ide szállna, oda szállna,
S mindenkivel cimborálna.
Szűcs Imre: De jó volna…
