Datolyás-zabpelyhes cookie, avagy mi kerüljön a Mikulás zsákjába?
Az oviba minden évben (értelemszerűen) személyesen is ellátogat a Mikulás. Tavaly és tavalyelőtt Apukám vállalta ezt a nem kevés kihívásban bővelkedő feladatot. Idén aztán “beújítottunk”, mivel Pöttyöm miatt nem mertem Papit bevetni, mint Mikulás. A Mikulás személyénél már csak az nagyobb kihívás, hogy mi is kerüljön a gyerekek csomagjába. Nagyon nem szeretnék elszállt értekezést tartani az őrölt fogyasztói társadalom őrületes fogyasztási szokásairól, sem arról, miért tartom feleslegesnek a csokimikulást. Piros alma, mogyoró… Tavaly saját készítésű szaloncukrok és gyümölcs került a csomagba ill. egy helyes kirakójáték. Idén pedig többek között ez a süti. És mandarin, meg narancs, meg mogyoró és pici játék. És öröm volt nézni, ahogy örülnek neki. SENKI nem hiányolta a műmikiket, csokikat a csomagból.
Pöttyömnek pedig az idei legfontosabb ajándék Mikulás levele volt! Naponta többször is hozza, olvassam el, pedig már kívülről fújja. És a Mikulás levelébe csupa szép gondolat került, hogy érezze, kicsi életére figyelnek az angyalok, a Mikulás és még a Jézuska is. Akivel a Mikulás kapcsolatban van, akár még továbbítja is a gyerekek “komolyabb” kéréseit, amiket csak Jézuska tud teljesíteni. És mekkora sikere volt a hosszú gyufának, ami ünnepi díszbe van öltöztetve, mert azzal ő egyedül gyújthatja meg a koszorún a gyertyákat! Pár apróság csupán…
Hozzávalók:
18 dkg liszt
1 tk sütőpor
csipet só
22 dkg vaj
2 tojás
15 dkg barna nádcukor
15 dkg zabpehely
12 dkg datolya
Lisztet a sütőporral és a sóval összekeverem, majd belemorzsolom a vajat. Hozzáadom a tojásokat, majd a barna cukrot, a zabpelyhet, a felaprított datolyát. A tészta kicsit ragacsos, de vizes kézzel formálhatunk belőle gombócot, amit kilapíthatunk, vagy kanállal is kigombócolhatjuk a sütőpapírra. Ha kilapítjuk, akkor szebben sül, mintha magától kellene elfolynia-sülnie. 180 fokon, sütőpapírral bélelt tepsin sütöm meg, nagyjából 12-15 perc alatt.
