Ízbolygó

Közel két éve készülünk a Lou Louba… először 2006. októberében a születésnapomat akartuk ott ünnepelni, ami előre nem látható okok miatt, meghiúsult. Ez olyan mély nyomot hagyott bennem, hogy 2007-ben nem is igyekeztem oda, valahogy rossz előérzetem volt… Aztán most, most megvalósult. Születésnapot ünnepeltünk, gyermekem apja 34 éves lett. Minden ott töltött perc csodálatos volt!!! Már korábban el kellett jutnunk volna oda! Amikor lépten-nyomon azt olvastam róluk, hogy ők szeretnének lenni az első Michelin csillagos étterem a régióban, elnyomtam egy mosolyt. Persze, persze…szép álmok! De szerdán este megtapasztalhattuk, hogy ez vérkomoly! Ehhez foghatóval még nem találkoztam!
De haladjunk csak sorjában…

A hely:

A helyet a bennfentesek Lou Lou 3-nak is nevezik, mert fennállásának 11 éve alatt (két felújítás után) most éli a 3. korszakát. A belső kialakítás (színek, lámpák, komódok) bár igen eredeti, mégis számomra nem volt elég meleg, kissé testidegennek éreztem. A nyílászárók szöges ellentétben állnak a belső résszel, mintha nem akarnák kifelé mutatni, mit is rejtenek az utca szeme elől. De ez legyen a legkevesebb! (Jobb esetben) úgyis csak az asztaltársra koncentrálok, nem pedig az állólámpákra:-) Az asztalokkal, székekkel, poharakkal, tányérokkal, evőeszkökkel kapcsolatban minden a legnagyobb rendben volt!

A vizespoharak gyönyörűek!

A bárpult fölött található ló talán éppen azért, mert nem nagyon illik oda (és mert a levegőben lóg), kiemelkedik az enteriőrből. Szinte olyan, mintha nem is valódi lenne, hanem csak odafestették volna:-) Pedig ott lóg, a maga párszáz kilójával! Pazar ötlet! (Bár a felszolgálók helyében biztosan minden napom rettegésben telne, mikor szakad le az a hatalmas állat.:-))

A lóval egyébként a tulajdonos egy árverésen találta szembe magát és rögtön beleszeretett. Nyomban meg is vásárolta és beépítette az éttermébe.

Étel és ital:
A konyha a francia séfnek köszöhetően fúziós, a nouvelle cuisine jegyeit hordozza magát. Meglepő, de nem erőltetett. Hosszú vajúdás után (mivel legszívesebben végigettük volna az étlapot) úgy döntöttünk, hogy az ünnepelt á la carte alapján választ, én pedig bevállaltam a tasting menüt, ami 7 fogást takart. Ám legelőször vajat és kenyeret csócsáltunk, amit bár sokan egyszerűnek titulálnak, mennyei tud lenni, feltéve, ha megfelelő kenyeret és megfelelő vajat eszünk. A kenyerek helyben készülnek. Minket a fehér bagettel, a tintahal tintás kenyérrel (inkább kalács jellege van) és a diós kenyérrel hozot össze a jósors. Mindegyikük finom volt, legjobban a tintahal tintás kalács csúszott.

Az ünnepelt választása:
Créme brulée (szicíliai koktélparadicsom créme brulée buffala mozzarella sorbettel és tatárral)
Halászlé (Vaníliás folyami rák esszencia rákhússal, zöldség gyöngyökkel)
A borjú (Fiatal borjú filé, rózsaszín galamb mellel, fésűkagylóval, “föld és tenger” mártással csicsóka pürével, hóborsóval)
Sajtok
Citrom Trió (Citrom créme brulée, citrom mousse, citrom sorbet)

A tasting menü, amit volt szerencsém végigenni:
Fácán rillettes tormás balik lazaccal, endíviával
Rózsaszínűre sült galamb mell padlizsán tortával, quinoa gyöngyökkel
Borjú filé mézespuszedli kéregben, szilvalekvár kaviárral, csicsókával
Vadmalac borda libamáj öntettel és vattacukorral
Sajtok
Csokoládé tanulmány, naranccsal, tonka babbal, mentával

Az ételek egytől-egyik varázslatosak. Néha kicsit talán túlzás az összetevők sokasága a tányéron, de az esetek többségében a séf nem esik át a ló túlsó oldalára. Nehéz volna megneveznem, hogy melyik étel ízlett a leginkább! A tasting menü esetében talán a borjú filé és a vadmalac volt a befutó. A hús porhanyós, omlós, vibráló ízek, mégis harmónia, ízorgia. Fogásról-fogásra meghökkentő megoldásokkal találja az ember(lánya) szembe magát. A fácán-rillettes (pástétom) pl. tubusban érkezett, ami természetesen helyben készül. A “gyöngy” mint forma izgathatja a séfet (zöldség gyöngyök, szilvalekvár gyöngyformában) több fogásnál találkoztunk vele. Szemet gyönyörködtető a tálalás is.

Nem akartam elrontani az esténket, úgyhogy nem bütyköltem az ételek megörökítésével. Ezt most egy kicsit sajnálom, de még véletlenül sem szerettem volna szemrehányást hallani (“már megint a blog!”):-)

A borlap nemzetközi, nem találkoztam még kis hazánkban ilyen széles szortimenttel mind a külföldi, mind a hazai borok tekintetében. A tasting menü minden fogásához különböző bort kínáltak, ami az esetek többségében jól kiegészítette az ételt, néhány esetben azonban nem jött létre a tökéletes harmónia. Az esténk nagy felfedezettje Dr. Dula Bence, egri borász Pinot Noir-ja. Talán az egyik legfinomabb Pinot, amit eddig ittam, ritka az ilyen harmonikus bor!

Kiszolgálás:

Az eddig étteremkritikáim alapján többen biztosan valami elviselhetetlül kritikus fúriának tartanak, pedig csak szeretem megkapni a pénzemért az odafigyelést. Itt kérem szépen, ez is 10-ből 15 pontos volt! Profizmus, profizmus, profizmus! Suhanó pincérek, akik mindenre folyamatosan odafigyelnek, visszafogottság, maximalizmus jellemzi őket. Mégis nyitottak, udvariasak. Húsz fő vacsorázott zavartalanul három felszolgáló aktív, ám szinte észrevétlen közreműködésével. Így kell ezt kérem szépen csinálni! GRATULÁLOK hozzá és köszönöm!

A végére egyetlen apró kritikai észrevétel: érdemes volna a weboldalt optimalizálni még egy-két keresőszóra (étterem pl.), hogy ne csak a “Lou Lou Restaurant”-ra dobja ki a saját site címét.

Teljesen elvarázsolt a hely. Most ismét gyűjtegetem a (GYED)pénzt és alig várom, hogy ismét ellátogathassak KULINÁRIÁBA, így nagybetűvel!

A képek az étterem weboldaláról származnak.