Fogadalom-őrület:-)
Amikor először olvastam az újévi posztomhoz kapcsolódóan Ági kérdését és saját válaszát arra gondoltam, na én aztán nem fogadok meg semmit gasztro-témában! De mivel nem akartam bárdolatlan bunkó lenni, hogy a kedves kérdésre így válaszolok, inkább nem írtam semmit. Azonban Dr.Pepper is nekem szegezte a kérdést és közben elolvastam Maci igen kimerítő gondolatmenetét, mely a számomra is fontos dolgokat tartalmazta. Most mégis úgy döntöttem, válaszolok, megosztom pár gondolatomat a témában és a témán kívül, ami egyébként a felvetett témát is némiképpen befolyásolja…
Tehát:
– Macihoz hasonlóan én sem vagyok radikális, igyekszem az arany középúton járni. Nyílván nem eszünk nyáron banánt, télen epret. Azonban, ha nem kapható csak gyöszös magyar cukkini, mert ugye a hó alatt nehéz ilyesmit termeszteni, nem fogom magam vissza és megveszem a külföldit. Ezért nem szégyenkezem, sőt továbbmegyek, meg is veszem/főzöm. Kisgyermekkel a székesfőváros mellett élek, a Nagycsarnok és a biopiac fényévekre van (legalábbis úgy tűnik nekem), így abból főzök, ami a környéken beszerezhető ésszerű szempontokat szem előtt tartva. Sok zöldséget, főzeléket eszünk, hébe-hóba hús is kerül az asztalra, Manónak szinte minden nap. És máris a neuraligikus húskérdésnél tartok..
– Húsfélék beszerzése: ez számomra komoly probléma, mivel a közelben nincsen komoly hentes. Bennem egyébként felmerült a kérdés, a boltokban/hiperekben kapható hús miért rosszabb minőségű, mint a hentesnél? Élénken él bennem a hír, amikor a Lehel piacon jópár tonna romlott húst foglaltak le az ellenőrök. Szerintem, a boltokban lévő húst körülbelül ugyanúgy és ugyanannyit ellenőrzik (ha nem jobban), ahogy a piacokon avagy a hentesnél… Szerintem a hentesnél sem Kati néni malacát veszi meg az ember, hanem az ipari keretek között tartottat. Az ideális az lenne, ha saját magunk állítanánk elő a húst, illetve ha lenne valamilyen megbízható ember, akitől ezt be lehetne szerezni… Mindenesetre dolgozom az ügyön.
fotó: Corbis
– És ami csak közvetve kapcsolódik ide:
Kicsi korom óta aktívan sportolok (egy-két időszakot leszámítva, amikor inkább pusztítottam magam). A szülés előtt 1 héttel még vígan sétáltam a futópadon (őrületbe kergetve ezzel a közeli hozzátartozóimat), közben olvasgattam és kifejezettem jól esett. Aztán barátnőm N megismertette velem az 5 tibeti jógagyakorlatot, ami mivel más és új volt, mint a futás illetve időközben dög meleg nyár lett, elnyomta belső ellenkezésem és teret hódított az életemben, háttérbe szorítva a jól bevált futkározást. Szeptemberben jött a blog és háttérbe szorított minden sporttevékenységet, hiszen a nap csak 24 órából áll, abból a gyermek napközben kettőt, este (éjfélig) négyet alszik, de valahogy este az egész napos gyermekhajszolás után, semmi kedvem már mozogni. Ergo úgy november közepe óta csak blogolok és no sport. Hát, mostanra eljutottam oda, hogy eszeveszettem hiányzik a mozgás! Az én legfontosabb elhatározásom az idei évre: SPORT, SPORT ÉS SPORT!
Ez némiképpen biztos vagyok benne, hogy hatással lesz a blogéletemre és a táplálkozásomra is, ám végeredményben a közérzetem ismét sokkal jobb lesz, ami a legfontosabb!:-))
Kedves Ági és Dr.Pepper!
Köszönöm a kérdést! Igyekeztem szavakba önteni a kérdés kapcsán bennem megfogalmazódott gondolatokat.
Maci!
Köszönöm, hogy ilyen klasszul összefoglaltad, így nekem már alig kellett valamit hozzáfűznöm:-)
