Ízbolygó special!
Szarvaspörkölt – a Férfi tollából
Egy különleges poszt született. A szerzője a Férfi az életemből, Pötty Apukája.
Minden valamire való pörkölt egy pukkal kezdődik. Mindegy, hogy csirke-, sertés-, marha-, szarvas-, avagy pincepörkölt, a pukknak ott kell lennie. A pukkot mindig egy jófajta vörösbor dugóeltávolítása eredményezi. Aztán a pukk hangot egy biztonsági mozdulatsor követ, mely egy pohár vörösbor félretételét jelenti. Mégis, hogy nézne ki a szakács, ha a végére a kulcsfontosságú vörösborból nem maradna semmi… (Igaz, ha ebbe a hibába esik hősünk, akkor egy újabb pukkal korrigálhatja azt.)
A pörkölt egyébként egy végtelen egyszerű étel, szerintem nem is annak megfőzése a kunszt. Ami igazán emeli az élvezeti értéket az a körettel történő vegyítése. Nálunk két fajta megközelítés aratott sikert. Az egyik, ha a pörköltet juhtúrós (de bőven abból a túróból!) nokedlivel, vagy strapacskával kínáljuk. A másik lehetőség, ha egy jénaiba nokedlit teszünk, összekeverjük a pörkölttel és ezt az egyveleget betesszük egy fél órára a sütőbe, hadd ismerkedjenek meg egymással. Gyorsított verzóban serpenyőben is létrejöhet a randevú. No, ha ez a kettő célszemély egymásra talál, akkor rájövünk, hogy mit is jelent az 1+1 sokkal több mint 2 gondolatkörre.
Hozzávalók:
2 kg szarvascomb
2-3 csont, csak az íze kedvéért
30 dkg hagyma (nálam a fagyasztott, felaprított csomagot jelenti, így sírás-rívás nélkül indulhat a főzés)
1 paprika
1 paradicsom
szokásos fűszerek (só, bors, paprika, zsálya, babérlevél, köménymag…)
1 pohár vörösbor (esetünkben Heimann 2005-ös Kékfrankos)
mangalicazsír (trendiknek olaj, de ha ilyen kaját eszik az ember, nem kell megjátszani a barnakenyeret eszem hozzá dolgot:-))
Tehát először a pukk, aztán föl a zsírhad olvadjon, majd szokás szerint a hagyma. A fagyasztottra szoktam egy kis sót szórni, mert így gyorsan vizet enged és igazából egy jó kis cupákos forrózsíros masszában fő /pirul meg a hagyma. Aztán, ha már aranybarnás, jöhet az őröltpaprika, 1-2 perc után pedig a felkockázott szarvashús. Én a kis kockákat szeretem, mert szerintem sokkal gusztusosabb. Majd, amikor a hús kezd megpirulni egy kis vizet adok hozzá. Nem kell rögtön leszólni, hogy a pörkölthöz nem adunk vizet, mert most jön a trükk! Két apróravágott krumplit is adunk a vizezés után a húshoz. Ennek az a lényege, hogy a krumpli sűrít, így ugyanazt a húsmennyiséget nagyobb mennyiségű sűrű szafttal tudjuk elkészíteni. Fűszerezzük, aztán jön az “otthagyom főni a húst” és közben megkóstolom a vörösbort, de csak azért, hogy megbizonyosodjak róla, hogy egészen biztosan jó-e, amit később beleöntök. Mivel nekem rövid az emlékezőképességem, általában elfelejtem, hogy biztosan jó-e a bor, így általában többször megkóstolom, nehogy véletlenül hibázzak. Edénye válogatja a főzési időt (én pl. a vaslábast szeretem, gyorsan megfő és minden zamat benne marad). Amikor már kezd megfőni a hús, akkor hozzáöntöm a többször leellenőrzött borból a pohárnyi mennyiséget és tovább rotyogtatom. A tálalás előtt jó, ha kap egy kis időt, hogy csituljanak, összeérjenek az ízek.
A köretekről a bevezetőben írtam, szerintem érdemes kipróbálni.
