Tartalmas hétvégénk (1)
Egészségünk lassú javulásnak indult, köszönhetően a hétvégén elfogyasztott jobbnál-jobb kajáknak és a társaságnak. Anyuciék voltak itt, akik kis változatosságot vittek Pöttyünk anyás-hétköznapjaiba. Mivel a karantén még mindig tartott, így a négy fal között kellett töltenünk (sajnos) a hétvégét. A hó nem esett, pedig nagyon számítottam rá, úgy legalább a táj szépségében gyönyörködhettünk volna. Így mit volt, mit tenni, a kulináris-örömök oltárán áldoztunk…
Anyuciék (azt hiszem) szeretik, amiket főzök, legalábbis mindig nagyon rendesen megesznek mindent, azonban nem telik úgy el együtt töltött hétvége, hogy ne hallanám, “azért lehetne egy jó húsleves is”. Valóban, a klasszikus húsleves nekem nem jelent egyet a vasárnapi ebéddel. Az okokat én magam sem tudom pontosan…. de talán eleget ettem az első 25 évben. Férleértés ne essék! Nagyon szeretem a húslevest, de nem minden hétvégén. Sőt! Félévente egyszer, azt hiszem, bőven elegendő nekem. Most azonban, hogy a vírust legyűrt minket, nagyon megkívántam! Őrült szerencse, hogy Anyuék is most jöttek, így nekik is jutott a júl sikerült marhahús levesből. Korábban (az első húslevesem elkészítése előtt) azt hittem ez valami rém bonyolult dolog, pedig csak elég idő kell neki. Abból mondjuk 4-5 óra.
Hozzávalók:
2 csontos marhalábszár
4 répa
4 gyökér
1 zellergumó
1 fej fokhagyma
tarkabors
őrölt kömény
1 fej hagyma
1 zöldpaprika
A húst egy levesfazékban hideg vízben felteszem főni, amikor felforr, lejjebb veszem a lángot és lehabozom.Ezt követően beleteszem (egy nagyobb teatojásban) a tarkaborsot és a megpucolt fokhagymát, sózom és addig főzöm, míg a hús nagyjából megfő. Ekkor beleteszem a megpucolt répát, gyökeret (egyben) és zellergumót, a fej hagymát illetve a zöldpaprikát. Ízesítem egy kevés őrölt köménnyel. Tovább főzöm gyöngyözve, míg a zöldségek meg nem főnek benne. A végén a zöldségeket és a húst kivesszük és a levest finom szűrőn megszűrjük. Finomhangolás: só, frissen őrölt bors. Mi finommetélttel ettük.
Hát, ennyi a húsleves készítés.
Káposztával sült sertéskaraj kolbásszal megtöltve
Hát kérem szépen, már az étel neve is magáért beszél. Ahogy elkezdődik a tél, a savanyú káposzta szezonja, mindig előkerül ez a recept is. Először Kristóf mamája (róluk itt és itt már szóltam) készítette nekünk, ami olyan sikert aratott gyomrunk és ízlelőbimbóink körében, hogy aztán be is építettük a téli receptjeink közé. Ezúton köszönöm a receptet Bnek!
Hozzávalók:
1 kg sertéskaraj
1 olyan hosszú kolbász, mint a karaj
só
frissen őrölt bors
savanyú káposzta
burgonya
hagyma
A sertéskarajt középen egy nagy késsel felbököm vagy bevetem a legszebb mosolyom és a hentest kérem meg erre. A kolbászt megböködöm, aztán ügyesen belehúzöm a húsba. A húst sózom, borsozom és bekenem reszelt fokhagymával kívülről, majd pedig előveszek egy nagyobb formátumú tepsit. A burgonyát és a hagymát megpucolom, a hagymát negyedbe, a burgonyákat kockára vágom és a tepsibe szórom. A húst ráteszem, majd a savanyú káposztával a húst beborítom. Alufóliával lefedem, aztán jó egy órára a sütőbe teszem 200 fokra. Ezt követően megnézem, a húst megpuhult-e. Ha igen, alufóliát lekapom, káposztát leszedem róla és pirosra sütöm a húst meg a krumplit.
Ahogy a cím is jelzi, a hétvégi gasztro-túránknak folytatása következik.
