Dolce Vita adta a kezembe a stafétát, hogy vigyem tovább, egy olyan terepen, mely hónapról-hónapra egyre nehezebbé válik. Már a kiírónak. Mert a nevezőknek inkább várakozást, kihívást, a készülés örömét hordozza magában. Szóval megkaptam a stafétát és már napok óta csak forgatom, nézegetem. És töprengek. Egyrészt váratlanul ért a felkérés, de megtiszteltetésnek érzem és nagyon […]
Tovább a teljes bejegyzésreEz a rétes csupán azért kerül ide, mivel olyan jó ízkombinációt adott a dió-őszibarack-sziilva hármasa, hogy el kell tárolnom… Két rúd készült belőle és villámsebesen tűnt el a delikvensek pocakjában. Kicsit hasonlított a múltkori kekszes-barackos-leveles sütire. A szilva és őszibarack darabokat külön összeforraltam fahéjjal és mézzel, mint a kenyérpuding öntete esetében. A VKF! téma megszületett, […]
Tovább a teljes bejegyzésreEgyre bátrabban ízesítem a lekvárokat, de végül sohasem lesz harsogó, visszafogott ízű marad. Barátnőmtől Mtől, pedig a lehető legnagyobb dícséretet kaptam a minap: “Vétek lenne kenyérre kenni! Inkább csak úgy, magában eszem.”:-))) Az üvegstreilizálásról: Páran kérdezték, hogy ennek mi a menete. Lehet sütőben ill. forró vízben, én ez utóbbira esküszöm. Az üvegeket elmosogatom, majd egy […]
Tovább a teljes bejegyzésreIsmét egy recycling-téma. Korábban kaláccsal már eljátszottam ezt, most azonban a kenyérmaradék felhasználása volt a cél. A kalácshoz képest sokkal kevéssé édes, szinte diétás fogás:-))) Készítettem hozzá öntetet is, hátha fújtós lesz, de Pöttyöm pl. görögdinnyével ette. Egy harapás puding, egy harapás dinnye… Hozzávalók: 1 francia kenyér 1 l tej 3 tojás 15 dkg cukor […]
Tovább a teljes bejegyzésreSzületésnapot ültünk. N barátnőm volt az ünnepelt, aki júliusban született. Hogy pontosan hányadik szülinap, ennek különösebben nincs is jelentősége, mert mindenki annyi éves, amennyinek érzi magát, mondják a bölcsek. És ez valóban így van. N életem egyik legfontosabb szereplője. Anno egy helyen dolgoztunk, onnan a barátság. Manapság nem tudunk olyan gyakran találkozni, mint szeretnénk, de […]
Tovább a teljes bejegyzésre
